95. Mikor Caesar megöletése után Apollóniából visszatérve Augustus bevonult Rómába, a tiszta, derült égen hirtelen szivárványhoz hasonló karika koszorúzta a nap korongját; és nyomban ezután villám csapott Caesar leánya, Julia síremlékébe. Consul korában, az első madárjóslat alkalmával tizenkét saskeselyű jelent meg neki, éppúgy, mint Romulusnak; az áldozat bemutatásakor pedig kiderült, hogy minden áldozati barom mája alul, a belső oldalon kétszeresen nőtt; minden szakértő úgy értelmezte, hogy ez nagy és boldogító események jele. 96. De valamennyi háborúja kimenetelét is megérezte. Mikor a triumvirek Bononia mellett egyesítették seregeiket, megtörtént, hogy az Augustus sátra tetején üldögélő sasmadarat két oldalról két varjú támadta meg, de a sas alaposan ellátta a bajukat, s a földhöz vagdosta őket; észrevette ezt az egész hadsereg, és nyomban megsejtette belőle az Augustus és hivataltársai között eljövendő s később csakugyan bekövetkezett viszályt, sőt, annak kimenetelét is. Philippinél a győzelmet egy thessaliai ember jövendölte meg Augustusnak, az istenné vált Julius megbízásából, aki egy elhagyatott úton megjelent előtte. Perusiánál nem sikerült az áldozat bemutatása: Augustus éppen parancsot adott, hogy hozzanak újabb áldozati barmokat, mikor az ellenség hirtelen előretört, s az áldozatra szánt állatokkal együtt a szertartáshoz tartozó edényeket is elrabolta. A béljósok egyhangúlag megállapították, hogy mindaz a veszedelem és szerencsétlenség, mely az áldozat bemutatása közben Augustusnak megjövendöltetett, most az áldozati barmok birtokosaira száll. Így is történt. A siciliai tengeri csata előtti napon a parton sétálva kiugrott egy hal a tengerből, és Augustus lába elé hullott. Actiumnál, mikor csatarendben álló hajóihoz lement, szembejött vele egy szamárhajcsár a szamarával; a hajcsár neve Eutychus (szerencse fia), a szamáré Nicon (győző) volt. Győzelme után mindkettőjük ércszobrát felállíttatta az egykori tábor helyén emelt templomban.
97. Halálát, melyről a továbbiakban beszélek, valamint halála után istenné válását is egészen nyilvánvaló megnyilatkozások hozták tudomására. A Mars-mezőn, mikor nagy tömeg előtt az ötévenkénti tisztító áldozat szertartását végezte, feje fölött sas keringett, majd átszállt a szomszédos templomra, és letelepedett Agrippa nevének kezdőbetűjére. Mihelyt ezt Augustus észrevette, megparancsolta hivatali tiszttársának, bízzák meg ünnepélyesen Tiberiust, hogy a következő tisztító áldozatra tegye le a szokásos fogadalmat, mert ő, noha a feliratos fogadalmi táblák készen állanak, nem óhajt olyasmit megfogadni, amit már be nem válthat. Ugyanekkor egy villámcsapás eltörölte szobra feliratán nevének kezdőbetűjét. Úgy értelmezték a dolgot, hogy még száz napig él, mert a C betű a százas számot jelöli; továbbá, hogy a jövőben az istenek sorába iktatják, mert aesar, vagyis a Caesar név fennmaradó része etruszk nyelven annyit jelent, mint isten. Ezért, minthogy Tiberiust Illyriába akarta küldeni, és Beneventumig szerette volna maga is elkísérni, de peres felek tartóztatták, kérve őt, hogy újabb és újabb ügyekben mondjon ítéletet, felkiáltott: nem marad tovább Rómában, még ha minden összefog is visszatartására (ezt is az egyéb előjelek között tartották később számon). Nyomban útnak is indult, és eljutott Asturáig: innen a kedvező szél miatt, szokása ellenére, kora hajnalban indult el, s ekkor kezdődött egy erős bélhuruttal későbbi betegsége.
98. Akkor aztán végigjárta a campaniai tengerpartot s a szomszédos szigeteket, négy napot töltött teljes magányban Capri szigetén, átengedve magát a pihenésnek és derűs hangulatnak. A Puteoli öböl mellett elhajózva egy Alexandriából éppen befutott hajó utasai és legénysége - ünneplő ruhában, koszorús fővel, tömjént áldozva - jó kívánságokkal és mértéktelen dicséretekkel halmozták el Augustust: ő biztosítja életüket, a hajózást - mondták; csakis az ő segítségével élveznek szabadságot, jólétet. Ettől úgy fellelkesült, hogy útitársai között fejenként negyven aranyat osztott szét, és megesketvén őket, biztosítékot követelt tőlük, hogy ezt az összeget kizárólag alexandriai áruk vásárlására fordítják. Még a következő napokon is különféle ajándékokat, togákat és köpenyeket osztogatott, és úgy intézkedett, hogy a rómaiak görög, a görögök pedig római ruhában járjanak, s egymás nyelvén beszéljenek. Szorgalmasan látogatta az ephebosok gyakorlatait, voltak még ugyanis szép számmal Capri szigetén, a régi szokásnak megfelelően. Lakomát is rendezett nekik, melyet maga is végignézett, és megengedte, sőt, megkövetelte szórakozásképpen a legszabadosabb játékokat, a gyümölcs- és étellopást, valamint ajándékutalványok eltüntetését. Egyszóval mindenfajta jó mulatságban részt vett. Capri mellett az egyik szigetet, Apragopolist, a semmittevés szigetének nevezte, mert kíséretének egyes tagjai oly léhűtő életet éltek ott: egyik kedves emberét, Masgabast, a sziget alapítójának szokta nevezni. Mikor ebédlőjéből meglátta, hogy az elmúlt évben elhalt Masgabas sírját nagy, fáklyavivő tömeg keresi fel, ezt a rögtönzött görög verssort kezdte szavalni: Fundátorunknak sírját látom égni én. Ezután odafordult Tiberius egyik kísérőjéhez, Thrasyllushoz, aki vele szemben hevert s az egész ügyről mit sem tudott, és megkérdezte tőle, mit gondol, melyik költőtől való ez a vers: mikor látta, hogy a másik habozik, hozzáfűzte a következőt: Nézd, Masgabast fáklyák lángjával tisztelik és erről a sorról is megkérdezte vendége véleményét. De minthogy az csak annyit tudott válaszolni, hogy akárki írta, remek jó vers, Augustus hangosan felkacagott, és egyik tréfát a másik után röppentette fel. Majd átkelt Neapolisba, noha még mindig bélgyengeségben szenvedett, s betegsége hol rosszabbodott, hol javult; megnézte a tiszteletére ötévenként rendezett tornajátékokat, és Tiberiusszal elutazott rendeltetésük helyére. De az úton visszafelé erősen meggyengült az egészsége, és Nolában kellett maradnia; odarendelte vissza útjáról Tiberiust, hosszan tartó, titkos megbeszélést folytatott vele, s azután semmi fontosabb dologgal nem is foglalkozott többé.
99. Élete utolsó napján érdeklődött, vajon a róla szóló hírek nyugtalanságot keltenek-e az utcán; tükröt kért, és megigazíttatta haját és megereszkedett állkapcsát. Majd beengedte szobájába barátait, és azt kérdezte tőlük: nem gondolják-e, hogy ő az élet komédiáját elég jól játszotta, s végül ezt fűzte hozzá: Játékunk hogyha tetszett, hát tapsoljatok, Jókedvűen tomboljatok mindannyian. Ezután mindenkitől búcsút vett, és miközben a Rómából érkező vendégektől Drusus beteg leánya felől érdeklődött, hirtelen, Livia csókjai közt, e szavak kíséretében halt meg: „Liviám, emlékezz házasságunkra, s élj boldogul!” Könnyű halállal múlt ki, úgy, ahogyan mindig kívánta. Valahányszor ugyanis azt hallotta, hogy valaki kínlódás nélkül hunyt el, mindig hasonló, könnyű halált (ezt a szót szokta használni) óhajtott a maga és övéi számára. Mielőtt kilehelte lelkét, egyetlen jel mutatott csupán arra, hogy nem tud magáról: hirtelen megrettent, és azon siránkozott, hogy negyven ifjú el akarja őt rabolni. Ez is inkább jó előérzetére mutat, semmint arra, hogy félrebeszélt: mert pontosan ennyi testőrkatonája vitte aztán holttestét a máglyához.
100. Ugyanabban a szobában halt meg, ahol apja, Octavius, a két Sextus, Pompeius és Apuleius consulsága idején, szeptember tizenkilencedikén reggel kilenc órakor, harmincöt nappal hetvenhatodik születésnapja előtt. Holttestét a municipiumok és tartományok városainak tisztviselői vitték Nolától Bovillaeig, mégpedig a nyári meleg miatt éjszaka, nappal pedig az egyes városok bazilikáiban vagy legszentebb templomaiban tartották. Bovillaetól kezdve a lovagi rend vette át a tetemet, s vitte be Rómába, ahol is háza előcsarnokában helyezték el. Temetése megrendezésében, emléke tiszteletében a senatorok szinte vetekedtek egymással; sok egyéb között többen azt javasolták: a gyászmenet diadalkapun vonuljon át, előtte a Curia épületében álló Victoria-szobrot vigyék, s a gyászdalokat a legelőkelőbb családok fiai és leányai énekeljék; mások azt ajánlották, a temetés napján mindenki tegye le aranygyűrűjét, és vasgyűrűt húzzon az ujjára; ismét mások, hogy a legfőbb testületek papjai gyűjtsék össze Augustus csontjait. Volt, aki azt tanácsolta, hogy augusztus névvel ezen túl a szeptember havát jelöljék, minthogy ebben a hónapban született s halt meg Augustus; másvalaki pedig, hogy a születése napjától haláláig terjedő egész időszakot Augustus korszakának nevezzék, s így vezessék be a naptárba is. Végül mégis korlátot szabtak a tiszteletadásnak; két halottdicsérő beszéd hangzott el fölötte, egyiket Tiberius tartotta az isteni Julius temploma előtt, a másikat Drusus, Tiberius fia, az úgynevezett régi szószékről; aztán a senatorok vitték le vállon a Mars-mezőre, ott égették el. Akadt olyan praetori rangú férfi, aki megesküdött rá, hogy látta, mikor az elhamvasztott test az égbe szállt. Hamvait a legelőkelőbb lovagok gyűjtötték össze - tunicában, övüket megoldva s mezítláb – és a Mausoleumban helyezték el. Ezt az épületet a Via Flaminia és a Tiberis folyó között, hatodik consulsága alatt emelte Augustus, s a köré ültetett erdőket, sétányokat megnyitotta a nép számára.
101. Végrendeletét, L. Plancus és C. Silius consulsága idején, április másodikán, halála előtt egy évvel és négy hónappal maga készítette, s két fejezetben részint saját kezűleg írta, részint szabadosai, Polybius és Hilarion kézvonásával íratta meg. A Vesta-szüzek hozták elő három másik tekerccsel együtt; Augustus ugyanis náluk helyezte letétbe végakaratát. Mindezeket az írásokat a senatusban bontották ki és olvasták fel: első örökösökként Tiberiust egy fél és egy hatod részben és Liviát egy harmad részben jelölte ki, és meghagyta, hogy nevét mindketten viseljék; másodörökösként Drusust, Tiberius fiát, egy harmad részben, a maradék összegre pedig Drusus fiát, Germanicust nevezte meg, három fiúgyermekével; harmadfokú örökösként.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum