Alesia ostroma

Kr. e. 52.

Alesia városa meredek domb tetején épült. Nyilvánvaló volt, hogy csak körülzárás útján lehet elfoglalni. A domb lábánál kétoldalt egy-egy folyó folyt. A város előtt kb. 3000 lépés szélességű síkság terült el. Mindenütt egyforma magasságú dombok övezték oly módon, hogy csekély térség volt csak a város és a dombok között.

A seregek:

1, Gallok: 80-95.000 ostromlott (ebből 80.000 gyalogos, 15.000 lovas), 100-250.000 fő, utóbbi a felmentő sereg.

2, Rómaiak: 60.000 fő (40.000 légionárius, 10-11 légió. 5.000 germán lovas, 15.000 auxiliás).

A csata:

A városfal tövében a domb kelet felé néző oldalát a gallusok csapatai töltötték meg, és árkot, valamint hat láb magas palánkot vontak elébe. A rómaiak 10 római mérföld hosszú bekerítő sáncot (circumvallatio) emeltek köréjük. A vonal mentén 8 katonai tábort és 23 erődöt építettek. A földből és fagerendákból készült fősáncból 119 méterenként tornyok emelkedtek, melyek megfigyelőpontként, valamint távolfegyverek hajítására és kilövésre alkalmas talapzatként működtek. Elrettentésül azoknak, akik át akartak mászni rajta, a közel 4m magas falból kihegyezett karók álltak ki. A fal előtt két árok is húzódott, a belső vízzel volt feltöltve.

Mielőtt a fal elkészült volna, lovasharc zajlott le azon a térségen, amelyről feljebb említettük, hogy 3000 lépés szélességben húzódott a dombok előtt. Mindkét részről a legnagyobb erőfeszítéssel küzdöttek. Mivel a rómaiak sorai meginogtak, Caesar a germánokat küldte segítségül, és a légiókat a tábor elé rendelte, nehogy az ellenség lovassága váratlanul betörjön. Miután segítséget kaptak, a rómaiak felbátorodnak. Az ellenség, futásnak ered, de a nagy tolongás közepette egymást akadályozzák a menekülésben, és összetorlódnak, mert csak szűk kapukat hagytak a falakon. A germánok nagy harci lendülettel egészen az erődítményekig követték őket. Nagy öldöklés kezdődik: néhányan a lovaikat is elhagyva megkísérelték az árkot átugrani és a palánkon át visszajutni. Caesar azoknak a légióknak, amelyeket a sánc előtt helyezett el, megparancsolta, hogy induljanak egy kissé előre. Azok a gallok, akik az erődítményen belül tartózkodtak, ugyancsak zavarban voltak: azt hitték, hogy tüstént rájuk törnek, ezért fegyverbe szólították egymást; néhányan rémületükben a városba rohantak. Vercingetorix megparancsolta, hogy zárják be a kapukat, nehogy a tábor katonaság nélkül maradjon. Miután a germánok sok embert megöltek, és rengeteg lovat zsákmányoltak, visszavonulnak.

Vercingetorix elhatározta, hogy az éj folyamán elbocsátja a lovasságot, mielőtt a rómaiak befejezik az ostromművek készítését. A távozóknak meghagyta, hogy ki-ki menjen a maga városába, és mindenkit, aki csak fegyvert tud fogni, kényszerítsenek harcba. Emlékezteti őket eddigi, irántuk való érdemeire, és csak azért könyörgött, ne feledkezzenek meg róla, és ne engedjék, hogy a közös szabadság védelmében szerzett sok érdeme után, kínhalálra az ellenség kezébe jusson. Ha közömbösek lesznek, 80.000 válogatott ember fog vele együtt elpusztulni. A készletek számbavételekor tette hozzá - kiderült, hogy 30 napra szűkösen elegendő gabonájuk van, de takarékoskodással, valamivel tovább is kibírják. Feladataik kijelölése után, éjjel a második őrváltáskor azon a helyen, ahol a római ostrommű még nem készült el, csendben elbocsátja a lovasságot.

A gall lovasság kitörése sikerrel járt, bár közben súlyos veszteségeket szenvedtek. Caesar tisztában volt vele, hogy a lovasságot egy felmentő sereg szervezésére küldték ki. Ezért amikor a circumvallatio elkészült, újra munkára fogta embereit, és az ostrom következő előkészületeit rendelte el: 20 láb széles egyenes oldalú árkot ásatott, úgy, hogy az árok feneke olyan széles legyen, mint az árok felső szélei közti távolság. Az összes többi ostromművet az említett ároktól 400 láb távolságra vonta vissza. Ezt azért rendelte így, mert a bekerítéshez nagy területre volt szükség, és lehetetlen volt valamennyi ostromművet katonasággal megrakni. Tehát így kellett cselekednie, nehogy meglepetésszerűen, az ellenség támadja a rómaiakat, amikor éppen munkával vannak elfoglalva. Ilyen térköz hagyása után két, 15 láb széles és ugyanolyan mély árkot húzatott. Ezek közül a belsőt a mélyen fekvő mezőkről idevezetett folyó vizével töltötte meg. Ezek után töltést és 12 láb magas sáncot készítettek. Ehhez sánckerítést és falat építettek nagy és kiálló cölöpökkel a mellvédeknek és a sáncnak az összekapcsolására. Ezek ugyanis akadályozták az ellenséget a megmászásban. Az egész erődítményt tornyokkal vette körül, egymástól 80 láb távolságra.

Ezekben, az erődítményekben nappal őröket helyeztek el, nehogy valami kitörést kíséreljenek meg a városból; éjjel pedig megerősített őrséggel látták el azokat.

Ekkor tehát csekély számú katonaságnak egyszerre kellett épületfát keresnie, gabonát szereznie, és az ostromműveket építenie, miközben táborhelyüktől is jócskán eltávolodtak. A gallusok meglehetősen gyakran kísérleteztek erődítményeik megtámadásával, valamint nagy erővel próbáltak kitörni a város több kapuján. Ezért Caesar úgy határozott, hogy még jobban megerősíti a sáncot, hogy csekély számú katonasággal is meg lehessen védeni az ostromműveket. Ezért meglehetősen erős ágazatú fatörzseket vágatott ki, az ágakat a háncstól megtisztíttatta, majd a fatörzseket öt láb mélységben beleverette az árokba. A fatönköket a talaj szintjén összekötöztette, hogy ne lehessen kiszakítani. A törzsek tehát a talajszintjéből csak ágaikkal emelkedtek ki. Egy-egy árokban ötszörös sorban kapcsoltatta és kötöztette össze a fatörzseket. Aki tehát az árokba merészkedett, elkerülhetetlenül belegabalyodott a kihegyezett faágakba. Ezeket cippusoknak nevezték. Az árkok előtt (a város irányában) fekvő kereszt alakban három-három láb mélységű gödröket ásatott, amelyek lefelé szűkültek. Ezekbe derékszélességnyi, felül kihegyezett és tűzben edzett henger alakú cölöpöket bocsáttatott le, oly módon, hogy legfeljebb négy ujj magasságnyira emelkedjenek ki a felszín fölé. Azért hogy szilárdan álljanak, mindegyik cölöpkörül a földet feltöltötték, és egy láb magasságra letaposták. A gödörben feljebb, a csapda álcázására mindenféle bozótot és cserjét helyeztek el. Ilyenformán 8 sorban állíttatta fel a csapdát, s az egyes sorok három láb távolságra voltak egymástól. Mivel a cölöpöt körülvevő gödröknek liliom alakja volt, így is nevezték őket. Ezek elé még egy-egy lábnyi hosszú, vashorgokkal ellátott karókat ásatott a földbe, és egymáshoz közel. az egész területen szétszórva elhelyeztette. Ezeket ösztökéknek nevezték.

Miután mindezt elvégezte, a terepviszonyokhoz képest legsíkabb területet választotta ki, és az esetleg kívülről támadó, felmentő sereg ellen az előbbihez hasonló, de ellentétes irányú 14 ró mai mérföld kerületű védvonalat készíttetett (contravallatio), hogy a bármily nagy tömegben támadó ellenség se legyen képes adandó alkalommal az erődítményt megközelíteni, s a római sereget bekeríteni. Arra az esetre is számítva, hogy veszélyesetén a tábort esetleg el kell hagynia, 30 napi takarmánnyal és élelemmel látta el minden egyes katonáját.

Ahogy fogyott az élelem az ostromlott Alesiában, a gallok kiküldték a városból asszonyaikat, gyermekeiket és öregeiket. Caesar azonban nem engedte át őket a vonalain, és a szerencsétlenek lassan ott haltak éhen a a két hadsereg közti senki földjén.

A várerőd ostromának kezdete utáni 3. hónapban az ostromlottak megerősítésére 50.000 gall érkezett, akik Alesiától délnyugatra helyezkedtek el. A támadás nem is késett. A gallok éjjel a Lomus folyó felől mintegy 3 kilométeres arcvonalon megrohamozták a római külső ellenerődítési arcvonalat, de rohamukat visszaverték.

A gallok a következő éjszaka oszlopukat az Alesiától északra fekvő Reas hegységre irányították, majd ezután délkeletről és északról egyidejűleg ismét megrohamozták a rómaiakat. A Reas hegyen a gallok sikert értek el. Vercingetorix ezt látva, kitörést hajtott végre az erődből. Caesar a nehéz helyzetben parancsot adott Labienusnak, hogy az arra kijelölt néhány cohorssal és lovassággal kerülje meg és támadja hátba a gallokat. Labienus a Rabutherus pataknál oldalba és hátba kapta a gall rohamoszlopokat, ezzel eldöntötte a csata sorsát. Ugyanakkor Vercingetorix kitörése nem nyert tért és kénytelen volt visszavonulni a várerődbe. A felmentő sereg a kudarc után elvonult, magára hagyva az erődben lévőket. Caesar most minden erejét és eszközét a vár ellen fordította. A védőket teljesen elszigetelte, és napról-napra közelebb vonult. Mielőtt azonban sor került a végső rohamra a súlyos élelmiszerhiány megadásra kényszerítette az ostromlottakat. A minél kedvezőbb békefeltételek biztosítása érdekében Vercingetorixot kilovagolt a városból a római táborba. Kardját a megadás jeleként Caesar lábához tette. Minden római katona kapott egy gallt, akit eladhatott rabszolgának

Így ért véget Alesia ostroma és a gall felkelés.

A római hadsereg a hadszíntéren jól manőverezett. Az ellenséges erők szétforgácsolása lehetővé tette a légiók összpontosítását. Caesar az erőhiányt a harccselekmények gyors végrehajtásával pótolta. Felismerte, hogy a legfontosabb Vercingetorix elszigetelése és legyőzése, mert ezután a felkelés magától összeomlik.