A cannaei csata

Kr. e. 216. aug. 02.

A cannaei csata, a második pun háború (Kr. e. 218-201) kiemelkedő eseménye. Ez az időszak Hannibál legszebb korszaka. A karthágói hadvezér legnagyobb győzelme volt a római köztársaság felett. A csatát, amelyben Hannibál a sajátjánál jóval nagyobb hadsereget semmisített meg, a hadtörténelem klasszikus taktikai példái között tartják számon. A háborút végül mégis Róma nyerte. Cannae mellett a rómaiak minden addiginál nagyobb sereget vonultatottak fel.

A rómaiak, miután összeszedték magukat a trebiai és a Trasimenus tavi csatákban Kr. e. 218-ban, illetve 217-ben Hannibáltól elszenvedett vereségek után, úgy határoztak, hogy Cannae-nál (valamikori település a mai Délkelet-Olaszország Apulia tartományában) állják Hannibál útját a karthágói seregeknek az Aufidus folyónál.

Hannibál, a római hadsereg közel kétszeres erőfölényének dacára, 10 000 lovast tudott harcba indítani a rómaiak 6 000-es számával szemben. Hannibál tudta, hogy ez lehet az egyetlen ütőkártyája a fegyelmezetten, tömött sorokban masírozó, kardforgatásban igen jártas római nehézgyalogsággal szemben. Aemilius Paullus szeretette volna a gyalogság szempontjából kedvezőbb terepen megvívni a csatát, de Terentinus Varro és a katonák is bosszúra szomjaztak, le akarták végre mosni a Róma becsületén esett sebeket. Minél hamarabb szerették volna a földbe döngölni Hannibált és a földjeiken tomboló "szedett-vedett" kis csapatát. A Rómaiak két táborba szállásolták el magukat, amelyeket a folyó választotta el egymástól

Hannibál tisztában volt vele, hogy a hadjárata folytatásához mindenképp szüksége van egy látványos győzelemre, amely elpártolásra bírhatja Róma szövetségeseit. Ezért mindenképpen csatát akart provokálni. Első lépésként a római katonák harci morálját borzolta azzal, hogy módszeresen elkezdte zaklatni a táborukat. Amikor római katonák meglátták, hogy a pun táborhoz közelebb eső kisebb táborukból kiszállingózó vízhordóikat a síkságon keresztül-kasul nyargalászó numidiai lovasok zaklatják, végleg betelt a pohár. Másnap reggel a soron lévő hadvezér Varro kitűzte a jelet a csatára.

A seregek:

1, Karthágóiak: 10.000 lovas (4.000 gall és 2.000 hispániai nehézlovas, valamint 4.000 numidiai könnyűlovas), emellett 40.000 gyalogos (10.000 líbiai, 16.000 gall és 6.000 hispán nehézgyalogos, valamint 8.000 könnyügyalogos).

2, Rómaiak: 8 légió és a hozzá tartozó 8 szövetséges ala, mindösszesen több mint 70.000 nehézgyalogos és 8.000 könnyűgyalogos, valamint 6.000 lovas(2.400 róami nehéz lovas, 3.600 itáliai szövetséges nehézlovas ). Lucius Aemilius Paullus és Marcus Terentius Varro consulok parancsnoksága alatt.

A csapatok találkozása:

A rómaiak a folyóhoz közelebb eső jobbszárnyra helyezték el a római lovasságot, Aemilius Paullus vezetésével, a balszárnyon a szövetséges lovasok foglaltak helyet, élükön Terentinus Varro-val. A centruma tömörítették a római és szövetséges gyalogságot, akiket az előző évi consul Geminus irányított. A rómaiak a csatát a centrumban lévő nehézgyalogsággal akarták eldönteni, emiatt tömör és nagy mélységű formációt hoztak létre, és ezzel feladták a rugalmas manipuláris taktikát.

Arra számítottak, hogy a középen előrenyomuló gyalogos egységek azelőtt véget vett a csatának mielőtt a szárnyakon a pun lovasok döntésre vinnék a dolgot. Hannibál hajnalban kelt át a folyón, majd hozzálátott a hadrend kialakításához. A mozgását leplezte először, mintha csatarendbe állna. A könnyű parittyások és a lándzsások elől helyezkedtek el, mögöttük a kelta és spanyol kardforgatók félhold alakban. A félholdat a két oldalról a líbiai nehézgyalogság fogta közre, ők képezték a pun hadsereg legelitebb részét, hatékonyságuk továbbfokozása érdekében, Hannibál zsákmányolt római fegyverzettel látta el őket. A római lovassággal szemben a ball szárnyra a kelta és hispán nehézlovasságot vonultatta fel, az élükre tehetséges alvezérét Hasdrubált állította. A szövetséges lovassággal szemben vezénylete a numidiai könnyűlovasságot. Hannibál magához vette Mago nevű öccsét és a legkritikusabb helyre, középre vonult. Mint hamarosan látni fogjuk szinte óramű pontossággal történtek az események Hannibál zseniális tervének megfelelően.

Az összecsapás:

A csatát a könnyűfegyverzetű csapatok előcsatározása vezette be. Ezután a pun nehézlovasság Hasdrubál vezetésével megütközött a Paullus vezette római lovasságal. A túlerőben lévő karthágói hadak hamar megingatták a római lovasság sorait, akik hátrálni, majd menekülni kényszerültek Eközben a római gyalogosok keményen támadtak, kihasználva a jobb gyalogság előnyét. Hannibál csapatai hihetetlen elszántsággal és erővel vetették bele magukat a harcba, azonban a római légiók meg megújuló dühödt rohamának nem tudták sokáig ellenállni, így hamarosan hátrálni kényszerültek. A diadalittas római katonák előbb kiegyenesítették, majd behorpasztották a pun csatarendet. A római légionáriusok beözönlöttek az így keletkezett résbe, ahol az alakzatuk megbomlott. Hannibál ekkor elérkezettnek érezte a pillanatot, hogy bevesse a két szárnyon elhelyezkedő pihent líbiai hadtesteket, akik két oldalról támadtak rá a római gyalogságra. Időt adva ezzel a kelta és gall gyalogosoknak, hogy rendezzék soraikat, és ellentámadásba lendüljenek. Ekkor a római támadás megakadt, a légionáriusok megzavarodtak az újonnan kialakult helyzet miatt.

Ez alatt Hasdrubál a lovasságával betört a római arcvonalak mögé, és a pun jobbszárny numidiai könnyűlovasságával együtt összecsapott a római szövetségesekből álló utóvéddel, a római balszárnyon. A numidák egy meghökkentő hadicselt is bevetettek. Közülük, mint egy 500-an kardot rejtettek a vértjük alá, majd szökést színlelve kiváltak a csatasorból. Átnyargaltak az ellenséghez, s itt lovukról elugorva, pajzsukat és hajítófegyvereiket a katonák lába elé dobták. A szövetséges lovasság katonái elvezették őket a leghátsó sorba és rájuk parancsoltak, hogy maradjanak ott. Amikor a küzdelem kezdett a tetőfokára hágni, a rómaiak teljes figyelme az ütközetre irányult, és mindenki megfeledkezett a foglyokról. Ekkor a numidák elővették elrejtett karjukat, és a holtestek között szanaszét heverő pajzsokat felkapva hátba támadták az ellenséget. A numidák nagy veszteségeket de még annál is nagyobb rémületet okoztak a szövetséges lovasok körében, így a római harcvonal hamarosan elvesztette a ball szárnya is.

 Ezután Hasdrubál lovasaival hátba támadta a római gyalogságot.

Innentől az ütközet eldőlt. Rómaiak közül egyedül Aemilius Paullus tudta még irányítani a csapatokat, aki annak ellenére, hogy még a harc kezdetén megsebesült, összegyűjtötte a csatából kitántorgó római katonákat és támadást indított az öldökléssel elfoglalt punok ellen. A karthágói seregek azonban ezt hamarosan észrevették és körbefogták a consul csapatát. Paullus emberei hősiesen harcoltak, viszont a túlerő hamarosan elnyomta a rómaiaknak ezt az utolsó kis egységét, maga Paullus is a csatatéren maradt. A másik consul Terentinus Varro körülbelül 5-10 000 menekülőt összegyűjtve kitört a csatából és kétségbeesetten Róma felé vette az irányt. A római hadsereg jóformán teljesen megsemmisült.

Veszteségek:

Karthágóiak: 5.500-8.000 halott.

Rómaiak: Kb. 19.000-en fogságba estek, meghalt 45.000 gyalogos és kb. 2500 lovas.

Ez a csata óriási katasztrófát idézett elő a rómaiaknál. Ennek hatására a legtöbb dél-itáliai szövetséges elpártolt Rómától. Ezek ellenére Hannibál az itteni sikereit nem tudta kamatoztatni hosszú távon és a háborút végül a rómaiak nyerték meg.

A cannae-i csata azóta fogalommá vált. Bekerült a római hadvezérek katonai szótárába, és döntő hatást gyakorolt a taktika és hadművészet fejlődésére, mind a mai napig iskolapéldája a bekerítésnek és az ellenség teljes megsemmisítésnek.

 A lap tetejére