Nincsenek biztos támpontjaink az auxiliákban szolgálók fizetésének pontos meghatározására, hiszen az erre vonatkozó feljegyzések még a légionáriusok zsoldjára vonatkozóknál is szegényesebbek. Ennek ellenére két pontban teljes a konszenzus a történészek között:
(1)a különböző rangú katonák fizetése között, igen nagy volt a különbség;
(2)nem minden auxiliás egységtípust fizettek azonos mértékben.
Az auxiliát vezető praefectusok fizetése például a II. században hozzávetőleg az ötvenszerese egy közönséges gyalogos katonáénak.
A centuriok és a decuriok fizetési szorzóit nem ismerjük pontosan, de nagy valószínűséggel sokszorosa volt a közönséges gyalogosokénak. Az alacsonyabb rangúak között a fizetésben kimutatható különbségek jóval kisebbek: egy duplicarius például értelem szerint kétszer annyi denariust kapott havonta, mint egy közkatona.
A főtiszti rangúak és az alacsonyabb beosztásúak juttatásai közötti különbség oka a római társadalom ridegebb osztálytagoltságának tudható be. Hiszen a praefectus nem csupán egy egyszerű főtiszt, hanem római polgár, az ordo equester tagja és arisztokrata is volt egyben. A társadalmi szakadék közte és az egyszerű peregrinus katonák között mérhetetlenül nagynak számított, amit a fentebb említett ötvenszeres pénzbeli juttatás is jól mutat.
A III. századra azonban a juttatásokban mutatkozó különbségek nagyrészt erodálódnak, ami nagyrészt a válságba jutott gazdaság, és belső politikai bizonytalanság által gerjesztett inflációnak volt köszönhető. A fizetések közötti hierarchia kimutatható a különböző típusú auxilia egységek között, amire a legegyszerűbb példa a lovasoknak a gyalogos katonákhoz viszonyított magasabb fizetése.
Egy mai becslés szerint Augustus idejében az éves fizetések bizonyos egységek esetén a következők voltak: eques alaris (gregalis) 263 denarii, eques cohortalis 225 denarii, cohors gyalogság 188 denarii. Hasonló differenciák, azaz hozzávetőleg 20%-os lépcsőfokok mutathatóak ki Domitianus (Kr. u. 81-96) idején is.
7. Az auxiliák hétköznapjai
A principátus idején a hivatalos katonai egységeinek tagjai, a légionáriusok és az auxiliákba besorozottak egyaránt, szolgálati idejüknek csupán kis hányadában vettek részt hadműveletekben. Idejük nagy részében valójában katonai és nem katonai jellegű rutinfeladatokat végeztek, melynek leírásával a korabeli történészek, Tacitus vagy Cassius Dio, jóformán csak érintőlegesen foglalkoztak.
A modern archeológia, főleg a római erődöknél végzett ásatások révén, az előkerült nagy mennyiségű lelet értelmezésével képes bemutatni a katonák életének ezen oldalát is.
A vindolandai táblák fontos további fontos információkat szolgáltattak, hiszen az észak-nyugati auxiliák életéről tartalmaztak olyan írásos adalékokat, melyek itt az éghajlat miatt papiruszokon nem maradhattak volna fenn.
Az Anglia északi részén egykoron álló erődök területén talált táblákból illetve más tárgyi emlékekből megismerhető tudásanyag egyedülálló bepillantást nyújt az Kr. u. 85-122 között - azaz még a Hadrianus falának megépítését megelőző időben - itt állomásozó csapatok mindennapi életére és kultúrájára vonatkozóan.
Az írásos anyag nagyrészt olyan fába vésett levelekből és feljegyzésekből áll, melyeket a Germania Superiorból iderendelt három cohors katonái és tisztjei küldtek egymásnak a mindennapi feladatok, vagy személyes megbeszélnivalók tárgyában.
A katonai feladatok: Az auxiliák tagjainak mindennapi rutinfeladatai közé tartoztak az őrjáratok, az őrködés és a fegyveres gyakorlatok. Ezeket nem csupán az egység erődjére illetve annak környékre korlátozták: a vindolandai táblák alapján az auxilia különböző különítményei egy időben egyszerre több helyen is elláthattak szolgálatot, amire példaként említhető I Tungrorum, melynek katonáinak fele a feljegyzések idején egy másik erődben állomásozott.
A Moesia Infriorban állomásozó cohors I Hispanorum veterana equitata papiruszra feljegyzett pridianuma pedig arról számol be, hogy Kr. u. 105-ben az egyik decurio és az alá beosztott turma expeditio (küldetés), míg egy másik turma exploratum (felderítés) céljából átkelt a Dunán. A harci kiképzés és a fegyveres gyakorlatok központi elemei voltak az auxilia mindennapjainak. Egy feljegyzés például egy szemlét követően egy tiszthez írt csípős megjegyzéseket tartalmaz a cohors equitata lovas újoncaival kapcsolatosan: „túl sok szánalmas kicsi brit (Brittunculi) képtelen anélkül használni a kardját, vagy elhajítani a dárdáját, hogy leszédülne a nyeregből”.
Hétköznapi feladatok: Az erőd körüli mindennapi munkák is a katonák feladataihoz tartoztak, mint például a takarítás, a ruhamosás, a fegyverek tisztogatása, a lovak megetetése, vagy az erődhöz tartozó műhelyekben (fabrica) elvégzett más feladatok. Megkerülhetetlen kötelesség volt az egység mindennapjaihoz szükséges ellátmány beszerzése is.
Az alapanyagokat, amennyiben erre lehetőség volt, a környéken szerezték be, a helyben kielégíthetetlen szükségleteiket pedig máshonnan importálták. Néhány készterméket maguk állítottak elő, amire bizonyíték az, hogy Vindolandaban és Catterickben bőrcserző műhely és sörfőzde működött. A táblák további bizonyítékokat szolgáltatnak gabonák, sör és takarmány beszerzésére, míg az olyan alapanyagokat mint a kő, a vas, az ólom, a faanyag, vagy az állatbőrök, illetve az olyan késztermékeket, mint a ruhák, szögek, jármű alkatrészek helyben szereztek be, illetve állítottak elő.
7.1. Építkezések
Békeidőben a hadsereg legfontosabb nem katonai feladata a különböző állami építkezéseken való részvétel volt. A sereg ugyanis értelemszerűen egyrészt nagy tömegű fizikai munkást, illetve másrészt az építkezések megtervezésében, megszervezésében és lebonyolításában képzett mérnököt tudott biztosítani a helyi kormányzó számára, ráadásul ezért a katonáknak amúgy is járó juttatásokon túl nem kellett további bért fizetni.
A katonák általában erődöket, illetve más védelmi célú erődítményeket építettek, mint például Hadrianus fala, de a provinciák infrastrukturális beruházásainak megvalósításában, mint például az utak, hidak, kikötők, csatornák, vízvezetékek építésében, másrészt középületek (bazilikák, aphiteatrumok), vagy a veterán légionáriusok letelepítésére szolgáló kolóniák létrehozásában is tevékenyen részt vettek.
Ezeken kívül a mezőgazdasági területek bővítéséhez, a földek minőségének javításához szükséges nagy embertömegeket megmozgató munkálatokhoz – erdők irtása, mocsarak lecsapolása, vagy az öntözőcsatornák ásása – is a hadsereget alkalmazták (vegyük például a Kelet-Angliában, Fensnél végzett nagyarányú lecsapolási munkálatokat).
A vindolandai táblákra felírt feljegyzések között például utalást találhatunk 12 katonára, akik tevékenyen részt vettek Vindolanda város fürdőházának (balneum) felépítésében, máshol pedig egy híd munkálatai kerülnek megemlítésre.
Rendfenntartási és közigazgatási feladatok: Mivel a provinciák kormányzói csak kis létszámú közigazgatási feladatok ellátására alkalmazott személyzettel rendelkeztek, valamint a tartományoknak nem volt hivatalos állami rendfenntartó szerve sem, így ezek a feladatok is a hadseregre maradtak. Ilyenképpen az egységek sok további nem katonai jellegű szolgálatot is elláttak, mint például a tisztek, illetve más magasabb rangú személyek védelmének biztosítását, a főútvonalakon való járőrözést, az adóbeszedők segítését, a hivatalos küldemények kézbesítését vagy a körözött bűnözők felkutatását.
Egy renuntia például említ egy negyvenhat emberből álló különítményt, mely a kormányzó mellett látott el védőkíséreti (singulares) szolgálatot. A főútvonalak teljes hosszát végigjáró alkalomszerű őrjáratokra is találhatunk utalásokat, máshol pedig olyan, egy-egy centurio alá beosztott, tízfős különítményeket említenek, melyek a főutak mentén épített állomásokon (mansiones, mutationes) láttak el szolgálatot.
A feljegyzések hat ilyen, ma már beazonosíthatatlan helyen épített, angliai állomást említenek, melyekhez a cohors I Tungrorum katonáit osztották be. A feladatuk az volt, hogy az úton zajló forgalmat figyeljék, ellenőrizzék az áthaladó személyeket és árukat, valamint tisztítsák meg a környéket az útonállóktól.
Ezenkívül a procurator segítőiként részt vettek a közutakon áthaladó árukra kivetett birodalmi vám, a portorium begyűjtésében is. Az equites cohortales tagjai közül kijelölt lovas küldöncök (dispositi) is az mutationes-eken állomásoztak, hogy szükség esetén sürgős üzeneteket kézbesítsenek az erődök között. Váltott lovasok és lovak alkalmazásával az eburacumi (York) légiós központ és a londoniumi kormányzói palota közötti 320 kilométeres távolságon, a sürgős üzeneteket akár tíz óra alatt kézbesíthették.
7.2. Társadalmi élet
A vindolandában talált, tisztek által írt dokumentumok is alátámasztják azt a nézetet, hogy a közkatonák nagyrészt írástudatlanok voltak. A megtalált levelek nyelve minden esetben a latin, még ha íróik gallok, britonok vagy germánok voltak is. Ez persze nem azt jelenti, hogy élőszóbeli érintkezéseik során nem használták volna saját nemzeti nyelvüket, csupán, hogy írott formában egyedül latin nyelven kommunikáltak.
A levelekben a magasabb rangú tisztek megszólítása domine, míg az azonos rangúaké frater, vagy collega. Ha végigolvassuk, ezeket az iratokat az is kiderül, hogy az auxiliák tagjai nem csupán saját egységeiken belül, hanem más auxilia illetve légió tagjaival is baráti viszonyt ápoltak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum