Legio X Gemina

A hetedik, nyolcadik és kilencedik légióval együtt a tizedik a legrégebbi császárkori légiók közé tartozik. Julius Caesarral együtt harcoltak Kr.e. 58-ban Gallia meghódításakor. A hadvezér megemlíti a tizedik légiót Ariovistus germán fejedelemmel vívott összecsapásáról szóló feljegyzéseiben is, melyben Caesar leszögezi, hogy ezt az egységet mindig is abszolút megbízhatónak tartotta. A tizedik légió katonái megemlítésre kerülnek a nerviusok elleni ütközetről szóló leírásban (Kr.e. 57.), itt többek között az ő hősiességüknek köszönhetően nyerték meg a csatát; Kr.e. 55. nyarán Britannia inváziójánál, ahol a légió jelvényhordozója hősies szerepet játszott, valamint Gergovia ostrománál Kr.e. 52-ben. A katonák ezeken kívül még számos összecsapásban vehettek részt. Valószínűleg a tizedik légió mellékneve ekkor az Equestris (lovas) volt, mivel Caesar leírja, miként foglalkoztatta a katonákat lovasokként is.

A polgárháborúban Pompeius ellen harcoltak Hispániában, az ilerdai csatában (Kr.e. 49. nyarán). 48 tavaszán az egység katonái Dyrrhachiumnál szolgáltak. Jelen voltak a pharsalusi csatában (Kr. e. 48. augusztus 9.) és bár a csata után visszaküldték a katonákat Itáliába leszerelni, még 46-ban részt vettek Caesar afrikai hadjáratában is. Végül a tizedik légió részt vett a mundai csatában (Kr. e. 45. március 17.). A visszaúton a veteránok földet kaptak Narbo Martius környékén, Gallia déli részén.

Kr. e. 44 március 15-én Caesart meggyilkolták és kirobbant az újabb polgárháború. Kezdetben Caesar unokaöccse és fogadott fia, Octavianus részt követelt magának a Caesar-hívek vezetőségében, majd Marcus Antoniussal és Lepidussal (a második triumvirátus) megtámadták a merénylőket, Brutust és Cassiust. Eközben Lepidus Kr. e. 44/43 telén újjáalakította a tizedik Equestris légiót.

Kr. e. 42-ben az újjáalakult Tizedik harcolt a philippi csatában a triumvirek mellett, ahol Brutus és Cassius seregei vereséget szenvedtek. A győzelem után a tizedik légió veteránjait az észak-itáliai Cremonában telepítették le.

A Tizediket ezután keletre küldték, ahol részt vett Marcus Antonius párthusok elleni hadjáratában és Armenia inváziójában (Kr. e. 36-34). Ezekben az években Octavianus és Marcus Antonius viszonya megromlott, mely a balvégzetű actiumi csatában csúcsosodott ki, ahol Octavianus győzedelmeskedett. A tizedik légió azon egységek között volt, akik megadták magukat a birodalom új egyeduralkodójának.

Octavianus Pátrában telepítette le a veteránokat. Azonban a Tizedik fellázadt, minek következtében büntetést kapott: elveszítette tekintélyes Equestris melléknevét. Más légiók veteránjaival feltöltötték az egységet és ettől kezdve X Geminának hívták („Iker” légió). Octavianus, most már mint Augustus császár, a Tizediket Hispania Tarraconensisbe, Petavoniumba küldte (ma Rosinos de Vidriales, Spanyolország).

A légió részt vett Augustus Kr. e. 25-13 között zajlott Kantábria elleni hadjáratában, melynek célja az volt, hogy az Atlanti-óceán legyen a birodalom határa. Ez egy igen nagyszabású háborúnak számított, melyben az X Gemina mellett a következők vettek még részt: I Germanica, II Augusta, IV Macedonica, V Alaudae, VI Victrix (mellyel valószínűleg az X Gemina közös táborban volt Bracara Augusta - ma Braga, Portugália – mellett), IX Hispana, XX Valeria Victrix és a VIII Augusta. A VI Victrix és a X Gemina veteránjai voltak Merida, Cordoba és Zaragoza városok első telepesei.

Miután majdnem egy évszázadot töltöttek Hispania Tarraconensisben, a Tizediket a pannoniai Carnuntumba küldték (a mai Bécstől kissé keletre). A pontos év nem ismert, de valószínűsíthető a Kr. u. 63. (vagy egy kissé korábban), mivel a XV Apollinaris ekkortájt hagyta el Carnuntumot, hogy csatlakozzon Corbulo pártusok elleni hadjáratához.

Galba császár rövid uralkodása alatt (Kr. u. 68-69.) a Tizediket visszavezényelték Hispániába – melynek vélhetően a katonák igencsak örültek. Carnuntumban a nem sokkal korábban létrehozott VII Galbiana légió vette át a helyét.

A tizedik légió hispániai tartózkodása ezúttal igencsak rövidre sikeredett. 70-ben Vespasianus császár a rokonát, Quintus Petillius Cerialist küldte a Rajna vidékére, hogy elfojtsa a batavusok lázadását. Alighogy a Tizedik katonái Germania Inferior provincia területére tették a lábukat, máris ellenséges támadás kivédésére kényszerültek téli szálláshelyükön, Arenacumnál (a mai Rindern település Kleve mellett Észak-Rajna-Vesztfáliában, Németországban). A támadást sikerrel visszaverték.

Miután rendezték soraikat, a Noviomagustól (ma Nijmegen, Hollandia) keletre fekvő magaslaton, a Hunerbergen lévő helyőrségre vezényelték őket. Itt a batavusok megfigyelése volt a feladatuk. A Tizedik katonái valószínűleg gyűlölték az Alsó-Rajna vidék hideg és nyirkos éghajlatát, melyet egy teljes generáción át kénytelenek voltak otthonukként elfogadni.

Nem a XX. század első felében feltárt hunerbergi erőd az egyetlen régészeti lelet, mely a X Geminához köthető. Nijmegen mellett, a De Holdeurn nevű vidéki gazdaság helyén egy komoly cserép- és agyagáru termelő központot tártak fel. Emellett egy Jupiter, Vesta és egy helyi istennő, Hludana tiszteletére állított szentélyt is találtak. Az említett üzem a légió távozása után is folytatta tevékenységét.

Egy hasonló termelő központ szintén működött a Rajna túloldalán. A Tizedik katonái dolgoztak egy kőbányában is, mely Germania Inferior provincia határán jóval kívül esett, a Moselle völgyében. Néhány felirat arról tanúskodik, hogy a katonák tevékenykedtek a mai Voorburg, Neuss és Gellep települések környékén, valamint Xanten mellett, de ezek a bizonyítékok vitatottak.

89-ben Germania Superior kormányzója, Lucius Antonius Saturninus fellázadt Domitianus császár ellen. Saturninust két légió támogatta: a XIV Gemina és a XXI Rapax. Ekkor Germania Inferior légiói (I Minervia, VI Victrix, X Gemina és XXII Primigenia) délre siettek és Mogontiacumnál (ma Mainz, Németország) leverték a lázadást. Mindegyik légió elnyerte a Pia Fidelis Domitiana (Domitianushoz Hűséges és Hithű) címet. E megtisztelő címből az uralkodó 96-ban történt meggyilkolása után a Domitiana részt törölték.

Domitianust az idős Nerva követte a trónon, aki Germania Inferior kormányzóját Traianust jelölte ki utódjául örökbefogadás útján. Traianus Colonia Agrippinában (ma Köln, Németország) tartózkodott, mikor értesült Nerva haláláról 98-ban, de nem tért vissza Rómába azonnal. Ehelyett úgy véljük, hogy elrendelte az Alsó-Rajna vidéki határzóna megerősítését. A Tizedik katonái újjáépítettek néhány erődöt (pl. Dormagen, Leiden-Roomburg) és védőgátat építettek a Rajna mentén. Ezek a tevékenységek Traianus uralkodásának első éveire tehetők (99-100. körül). Valószínűleg a mai Xanten és Nijmegen átnevezése (Colonia Ulpia Traiana és Ulpia Noviomagus) és egy Hercules Magusanus hadistennek emelt új templom Elst-ben szintén ehhez a projekthez köthetők.

Miután a határzónát megerősítették, lehetővé vált a csapatáthelyezés. 103-ban a Tizediket először Aquincumba vezényelték, majd innen tovább Vindobonába (ma Bécs), valószínűleg 114-ben. Mindkét helyen a Duna védelme volt a feladatuk. Ezeknek a csapatmozgatásoknak közük lehetett Traianus második dák háborújához 105-106-ban, de közvetlen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatban, bár egy felirat azt sejteti, hogy a Tizedik az I Minervia és a VI Victrix légiók mellé szervezett különítmény része volt.

Hadrianus uralkodása alatt a Tizedikből egy alegységet küldtek Júdeába a Bar Kohba-lázadás leverésére 132-136. között. Hasonló alegységeket küldtek Mauretaniába is Antoninus Pius uralkodása alatt (138-161.), valamint keletre, Lucius Verus pártusok elleni háborújába 162-ben. Marcus Aurelius alatt a Tizedik a kvádok ellen harcolt – az uralkodó a légió városában, Vindobonában halt meg 180-ban.

A Publius Helvius Pertinax meggyilkolását (193.) követő polgárháborúban a légió Lucius Septimius Severust, Pannonia Inferior kormányzóját támogatta. Úgy tűnik, hogy egy alegységet keletre küldtek Severus ellenfele, Pescennius Niger és a pártusok ellen, de az ezt bizonyítani hivatott Ankarából származó felirat utalhat másik pártus háborúra is. Severus uralkodása alatt néhány katonát a Tizedikből Rómába vezényeltek a császári testőrség tagjaként.

A harmadik században a Tizedik szerzett néhány melléknevet, melyek a császárok iránti hűségét bizonyították: Antoniniana – Caracalla vagy Heliogabalus (211-217. vagy 218-222.), Gordiana – III.Gordianus (238-244.), Deciana – Decius (249-251.), Floriana – Florianus (276.) és Cariniana – Carinus (283-285.). Ezen uralkodók közül Caracalla, Decius és Carinus a germánok ellen viselt háborút. III. Gordianus a Szászánida Birodalom elleni háborújáról ismert, vélhetően a Tizedik alegysége is részt vett ebben a hadjáratban. Az rejtély, hogy a mindössze 88 napig uralkodó, Asia Minort ezalatt el sem hagyó Florianus miért adományozott kitüntető címet a Duna mellett állomásozó tizedik légiónak.

235-238-ban a Tizedik – a szomszédos légiókkal együtt – részt vehetett Maximinus daciai és dél-germániai hadjáratában. Bizonyítékok viszont erre vonatkozóan nincsenek és valószínűleg nem véletlen, hogy nem tudunk Maximiniana melléknévről a Tizedik esetében.

A Gallienus (260-268.) és riválisa, Postumus közötti konfliktusban a Tizedik Gallienust támogatta, amiért megkapta a Pia VI Fidelis VI (Hatszorosan Hűséges és Hithű) címet. Ez azt bizonyítja, hogy a Domitianus és Gallienus között eltelt 164 évben megkapta a Pia II Fidelis II-től a Pia V Fidelis V-ig terjedő címeket, de ezek mikéntjéről nem állnak rendelkezésünkre források.

Az ötödik század elején a X Gemina még mindig Vindobonában állomásozott. Mint a legtöbb caesar-i légiónak, a Tizediknek is a bika a jelképe.

Fontosabb csaták/háborúk, melyekben a X. Equestris/Gemina Légió részt vett:

Források: http://www.legioxgemina.hu/tortenet01w5.htm