Párizs/Róma, 2012. december 10., hétfő (MTI) - A régészek már rég feltárták Ostia városát, ám az ókori Róma gabonaellátását biztosító kikötő pontos holléte mindmáig ismeretlen maradt.
Ostiát Ancus Martius (Marcius), az ókori Róma negyedik uralkodója alapította. Az új település háromféle célt szolgált - kijáratot nyitott a tengerre, biztosította a só- és gabonaellátást, valamint meggátolta, hogy az ellenség felhajózzon a Tiberisen (Teverén). A korábbi régészeti feltárások kiderítették, hogy a városmag (castrum) a Kr.e. 4-3. század fordulóján épült, az ásatások során napvilágra kerültek az ókori település fő útvonalai, épületei. A kikötő hollétéről viszont sokáig semmit sem tudtak, noha a reneszánsz kora óta kutatták helyét. A múlt század fordulóján olasz régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a kikötő a várostól északnyugatra, a császári palota mellett lehetett. Később geofizikai vizsgálatokkal valószínűsítették a kikötő medencéjének helyét, mindazonáltal a tudósok nem tudtak egyezségre jutni kikötő pontos helyének kérdésében - olvasható a francia Nemzeti Kutatási Tanács (CNRS) honlapján.
Olasz és francia kutatók, Jean-Philippe Goiran, a CNRS tudósának irányításával a Tiberis torkolatánál végeztek magfúrásokat. A két furat 12 méteres mélységig hatolt, a sztratigráfiai (rétegtani) vizsgálatok kimutatták, hogy a tenger Ostia térségében jóval a város alapítása előtt, a Kr.e. 1. évezred elején "jelent meg". Az elemzések tanúsága szerint a kikötő Ostiától északnyugatra, a folyótorkolat bal partjánál a Kr.e. 4-2. század között épült. Ekkor mélysége elérte a 6,5 métert, vagyis a korábbi feltételezésekkel ellentétben tengeri gályákat is tudott fogadni. A Kr.e. 2. század és a Kr.u. 1 század eleje között az egymás utáni árvizek fokozatosan eliszaposították a kikötőt, amelynek alig 1 méteres mélysége miatt lehetetlenné vált a hajózás, ekkor kezdődött meg Portus kikötőjének építése 3 kilométerre északra Tiberis torkolatától. A gigantikus, 200 hektáros létesítmény vált utóbb Róma kikötőjévé.