„Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségben is szeretjük.” I. e. 43. december 07-én így szólt Ciceró a bakóhoz: „Legalább arra vigyázzanak, hogy jól vágják le a fejem!” Ezt a mondatot másodpercekkel a halála előtt mondta. Ezután kihajolt a hordszékből, amelyen a kivégzés helyszínére szállították, és a nyakát nyújtotta a hóhérnak.

E napon halt meg 63 éves korában Marcus Tullius Cicero, a legnagyobb római szónok, szenátor, költő, és konzul. A veszett ügyek támogatója.

Egy római provinciában született, gazdag és befolyásos családban. Már fiatalon Róma egyik legismertebb ügyvédje lett. Ez a foglalkozása tovább csiszolta szónoki stílusát. A köztársasági értékek híve volt, egy olyan időszakban, amikor is a terjeszkedő birodalom igazgatása átláthatatlanná vált.

Előbb szenátori, majd konzuli tisztséget töltött be. Konzulként leleplezte az állam megdöntésére irányuló Catilina összeesküvést, és kivégeztetett néhány összeesküvőt. A várakozó tömegnek egyetlen szóval adta tudtára az ítélet végrehajtását: vixerunt. (halottak) Némelyik elítélt befolyásos családból származott. Ők soha nem bocsátották meg Cicerónak, hogy per nélkül végeztette ki fiaikat. Ennyit a római jogról.

Később Pompeiust támogatta Caesar ellenében, mint a törvényes kormányzás letéteményesét. Amikor Caesar győzött, csak azért maradt életben, mert ő minden ellenfelének nagylelkűen megkegyelmezett.

Caesar meggyilkolása után-, amelyben semmi része nem volt- a merénylők oldalára állt. A törtető Marcus Antonius ellen uszította a szenátust, aki egyszerűen Caesar politikai örökösének kiáltotta ki magát. Egy szenvedélyes beszédében a jeles szónok minden rosszért Antoniust okolta. Sikkasztónak, részeges, züllött alaknak nevezte, aki kétes alakok és örömlányok társaságában időzik.

Hibát követett el, amikor alábecsülte Octavianus (a későbbi Augustus császárt) erejét, a szenátusnak azt javasolta, hogy: „Dicsérjétek meg ezt a fiatalembert, aztán menesszétek.” Természetesen e megjegyzés visszajutott az érintett fiatalember fülébe. Így Cicero újabb halálos ellenséget szerzett magának.

I. e. 43-ban Marcus Antonius, Octavianus és Lepidus szövetséget kötött egymással. Caesar merénylői ellenében, valamint azzal a céllal, hogy a nemkívánatos elemektől is megtisztítsák az államot. Cicero neve felkerült a proscriptiós listára. Ez súlyos ítélet volt, hiszen egy proskribáltnak minden vagyonát elkobozták, és bármely római polgár büntetlenül megölhette.

Cicero nem menekült el Itáliából, kijelentette: „Inkább meghalok azon a földön, amelyet oly sokszor megmentettem.” Ezek után formiaeri birtokára ment, amely a tengerparton állt, Rómától 150 kilométerre. Szolgái, látván a helyzetet megpróbálták menteni. De már késő volt. Egy római katonai alakulat elfogta, és megölte az államférfit. Levágott kezét, és fejét kiszögezték a római Forumra. Előtte azonban Fulvia, Marcus Antonius felesége hosszú hajtűvel átszúrta a nyelvét. Bosszúból a „sok hazugságért, amit férjére szórt.”

http://patacsipilvax.hu