A Pantheon közelében levő S. Maria sopra Minerva templom előtti téren Bernini vidám elefántja megtisztítva, régi fényében tartja az obeliszket.

A szakemberek mellett diákok is részt vehettek a restaurálási munkában.

Az obeliszk története:

Egyike a Saisból hozott, Apries fárao dedikálta oszlopoknak, a párja Urbinóban van. Kis oszlop, 5,47 méter magas, vörös gránitból készült. Mind a négy oldalán hieroglifikus felirat található. Az egyik Apries nevét viseli, a többin Atumnak, a Földnek és Életnek dicsérete, valamint Neithé.

Egy elképzelés szerint Diocletianus vitette Rómába és az Isis és Sarpis templomban állíttatta fel. Valójában azonban inkább korábban, talán a Kr. u. I. században került át Egyiptomból. Az említett templomból legalább 9 oszlopot azonosítottak a források alapján.

 Nem tudjuk, hogy mikor, miért dőlt le, és került a föld alá. 1655-ben a dominikánus szerzetesek találták meg újra és VII. Sándor pápa 1667-ben állíttatta a Bernini tervezte  és Ercole Ferrata megvalósította vidám kis elefánt hátára a Santa Maria Sopra Minerva elé.

   Az elefántot a rómaiak "Il Pulcino Della Minerva"-ként, azaz Minerva csirkéjeként emlegetik. Hogy miért? Hosszú történet.  

 Amikor a kis oszlopot megtalálták, a pápa elhatározta, hogy felállíttatja a dominikánusok temp-loma előtt. Hogy kiválassza azt az alapzatot, amire helyezik, több művész is vázlatot készített. Ezek egyike egy dominikánus pap,  Frater Domenico Paglia volt, aki maga építész is volt egyben. A terveiben az szerepelt, hogy az oszlopot hat kis dombra fogja helyezni, ugyanis ez szerepel a pápa családja, a Chigik címerében. A négy sarkára négy ebet kívánt helyezni, hogy a dominikánusokat jelképezze, ugyanis nekik a latin tréfás becenevük a „Domini canes”, azaz az Úr kutyái (ti. Isten kutyái) volt, s az ebek, mint a hűség szimbólumai jeképezték volna a dominikánusok hűségét. A pápának nem tetszett a terv, mert ő az oszlopot a "Szent Tudománynak” szerette volna szentelni, ami a templom eredeti funkciójára is emlékeztetne. Az éppen Rómában dolgozó építész és szobrász, Gian Lorenzo Bernini, hogy megoldja ezt a problémát, több vázlatot is készített, ezek között volt egy elefántos rajz is.

 A pápa ezt választotta, mint az állhatatosság allegóriáját. Az elefánt, amely a bölcsesség és jámborság jelképe, a kereszténység alapvető erényeire hivatott emlékeztetni. Bernini rajzának ihletője egy 1499-ben Velencében Aldus Manutius által kiadott ősnyomtatvány, Francesco Colonna XV. században írt Hypnerotomachia Poliphili c. regénye, ami igen népszerű volt abban az időben. Ebben a főhős egy kő elefánttal találkozott, ami obeliszket hordott a hátán. A könyv első kiadásának rajza kísértetiesen hasonlít Bernini tervéhez, bár a művész elhagyta volna az állat alatt nyugvó hieroglifás kockát, az egész szobor súlya csopán az állat négy lábán nyugodott volna.

És ez volt az a pont, ahol a visszautasítás miatt iriggyé vált Frater Paglia megtorpedózhatónak vélte a tervet. Kifejtette ugyanis a pápának, hogy Bernini nem ért az építészethez, ugyanis ekkora terhet nem lehet a „semmibe” elhelyezni egy puszta üres tér fölé, mert instabil és törékeny lesz. Bernini tiltakozott ugyan ez ellen, hiszen már állt a Piazza Navonán a Quattro Fontani, ahol ugyancsak a „semmi” fölé helyezte az obeliszket, de a pápa nem kívánta kockáztatni a kedves kis oszlop épségét, és elrendelte, hogy Bernini tervezzen az elefánt alá egy kockát. Ez persze nem volt igazán művészi megoldás, s a barokk nagymestere végül egy pápai heraldikai jelvényeket viselő nyeregtakaróval próbálta leplezni. Ez pedig nem feltétlenül vált az alkotás hasznára. Hogy sutaságát és tömbszerűségét valamiképp oldja, barokkos játékkal megmozgatja az elefántot, ami ettől csintalan huncutsággal fordul oldalra, kunkorítja ormányát és lóbálja a farkát.

 Huncutsága sem oldotta azonban duciságát, amiért a rómaiak röviddel felállítása után ráragasztották a Porcino della Minerva, azaz a ’Minerva malaca’ gúnynevet. De hogy lesz malacból kiscsirke? A megoldás a római dialaktusban keresendő. A bennszülött római ugyanis a ’pulcino’-t ’purcino’-nak ejti, ami már igen hasonlít a 'porcino'-hoz.

Nem hagyhatjuk ki a történet legvégét sem. Bernini tervét egy tanítványa, Ercole Ferrata faragta márványba, s végső verzióban úgy állították fel a szobrot, hogy az elefánt háttal álljon a dominikánusok felé. Ha a fent már említett pajkos farklóbálást ebből a szemszögből is megnézzük, akkor érthető, hogy az egészen apró mozdulattal kissé bal felé mozdult végtag Frater Pagliának és a dominikánus atyáknak integet, s ha a barokkosan kígyózó ormányt, illetve annak mozdulatát is szemrevételezzük, akkor tegyük hozzá, meglehetősen obszcén módon mozdítja a mozdíthatókat.

 Építészetileg is van egy kis fricska az oszlopban. Bernini talán csak azért is, hogy bizonyítsa, a modern építészet megoldásai lehetnek tartósak még akkor, is, ha szorosan nem ragaszkodnak az ezeréves kánonhoz, egy lehelletnyit megdöntötte a himbálózó állat hátán az oszlopot. Az kicsit dől az állat feje felé, anélkül, hogy stabilitásából bármit vesztene.

A finom szobormű alapzatára vésett négysoros latin verset VIII. Orbán pápa írta:

„Quisquis hic vides / Documentum intellige / Robustae mentis esse / Solidam sapientiam sustinere.”

("Te, aki ezt látod, értsd meg a példát: erős lelke legyen annak, aki a tudomány súlyát hordozza" Ürögdi Gy. fordítása).

Forrás: http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/a-pantheon-kozeleben-felujitottak-az-elefantos-obeliszket