2. Menetben a sereg 3 részre tagolódott, előhad (agmen primum), derékhad (agmen medium) és utóvéd (agmen novissimum). Mindig olyan rendben meneteltek, hogy abból könnyen felvehessék a harci alakzatot.

3. Naponta kétszer volt étkezés a légióban: volt egy reggeli (prandium), és a délutáni/esti főétkezés (cena). Az étkezések mindig napirend szerint rendezetten és pontos időbeosztás alapján voltak előírva, és biztonsági okokból csak a táborban kerülhetett sor rá. Amennyiben tervezett módon bocsátkoztak harcba, úgy a harc előtt is közvetlenül étkeztek, függetlenül a máskor megszokott napirendtől.

4. „A görögök táborverésnél azt tartják a legfontosabbnak, hogy a természettől fogva védett helyeket válasszák ki... ...így a természet adta körülményeket és alaprajzot kénytelenek követni, és magának a tábornak a beosztását is a helyi adottságokhoz kell alakítaniuk. Ennek következménye, hogy senki sem tudja biztosan előre sem a saját, sem az alakulata helyét. A rómaiak azonban az árokásás fáradalmait és mindazt, ami ezzel együtt jár, szívesen vállalják az áttekinthetőség kedvéért, és azért, hogy a tábor alaprajza mindig egységes, állandó és mindenki számára ismert legyen.” Polybios

5. A katonáknak zsoldjukból kellett megvenniük felszerelésüket, a hadsereg csak az élelmezésről gondoskodott.

6. „A gyalogos fegyverzete mellpáncél és sisak és mindkét oldalán szálfegyver. A fővezér környezetébe beosztott gyalogosok lándzsát és kerek pajzsot viselnek, a többiek felszerelése dárda és hosszúkás kard, fűrész, kosár, ásó, fejsze, ezen felül szíj, sarló, lánc és háromnapi élelem, úgyhogy a gyalogosok majdnem olyan nehéz poggyászt visznek, mint a teherhordó állatok.”

7. A római katonának saját magával szemben 3 fő kötelessége volt: olyan erősnek tartani a testét, amennyire csak lehetséges, jó állapotban kellett tartani a fegyverzetét, és váratlan esetekben képes legyen megoldani a saját élelmezését (vagyis legyen nála mindig elegendő élelmiszer).

8. A tűzifát (lignum) megkülönböztették a tábor építéséhez szükséges fától (materia), és még ezek begyűjtésére is külön szavuk volt (lignari és materiari). Az összes faigény akkora volt, hogy amikor egy légió hosszabb ideig táborozott le, akkor ott komoly erdőirtást végeztek. Josephus megemlékezik róla, hogy Jeruzsálem négy hónapig tartó ostrománál a római hadsereg a város körüli 15 kilométeres körzetben minden létező faanyagot felhasznált, komplett kiirtva ezzel minden környékbeli erdőt és fát.