2013. március 5. 13:23

A legújabb bizonyítékok cáfolják azt a közkeletű vélekedést, miszerint a hódító rómaiak békés együttélésre rendezkedtek volna be a Hadrianus császár fala környékén élt népekkel. A régészeti leletek szerint inkább útban lehettek az ott élők.

A világörökség részét képező fal 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas és 3 méter széles: Észak-Angliában, a skót határvonaltól délre az egyik tengerparttól a másikig húzódik. Britannia provincia északi határának védelmére építtette Hadrianus római császár (76-138) időszámításunk szerint 122-ben. Felhúzásához 750 milliárd köbméter követ mozgattak meg.

A régészek évtizedeken át nehézségekbe ütköztek a fal környékén élt népek által alapított települések korának meghatározásakor, mivel csak nagyon kevés régészeti leletet sikerült felszínre hozni. A hetvenes évek óta kezdett elterjedni az az elmélet, amely azt állította, hogy a meghódított népek a beözönlő rómaiak árnyékában éltek, békében.

A legújabb bizonyítékok alaposan megcáfolják a közkeletű vélekedést: a nemrégiben előkerülő régészeti leletek azt sugallják, hogy a római legionáriusok a fal előtt egy 16 kilométeres körzetben gyakorlatilag megtisztították a területet, elüldözve az ott élőket – olvasható a Current Archaeology legújabb, márciusi számában.

A radiokarbonos vizsgálatok korábban nem látott részletességgel fedték fel a Hadrianus fala körül élt népek történeti kronológiáját; több mint hatvan tesztet végeztek el a fal északi oldalán talált vaskori településeknél előkerült mintákon. A vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak, szakértők szerint ez az egyik legnagyobb felfedezés a Hadrianus-fallal kapcsolatban. „A legújabb ásatások azt mutatják, hogy az itt élt közösségek túlélték a rómaiak megjelenését, de a fal megépítése után eltűntek” – közölte Matthew Symonds, a lap munkatársa.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/20130304_eroszakkal_jart_hadrianus_falanak_megepitese