Lucius Septimius Severus (Leptis Magna, 146. április 11. – Eboracum, 211. február 4.) az ókori Római Birodalom császára 193 és 211 között, a Severus-dinasztia megalapítója.

Származása, ifjúkora

Septimius Severus 146. április 11-én született az Africa tartomány északkeleti partjainál fekvő Leptis Magna városában. Tanulmányait Rómában végezte. A senatori méltóságot rokona közbenjárása által szerezte meg, majd különféle magas rangú állami és katonai tisztségeket töltött be. Commodus császár megbízásából 191-ben a pannoniai légiók parancsnoka lett.

A hatalom megszerzése

Miután Pertinax császár rövid ideig tartó uralmának a császári testőrség, a praetorianusok lázadása véget vetett, a hatalomra egy dúsgazdag senator, Marcus Didius Iulianus került, aki hatalmas pénzösszeggel megvásárolta a praetorianusok támogatását.

Ennek következtében a pannoniai legiok 193. április 9-én Carnuntumban császárrá kiáltották ki Septimius Severust. Hasonlóképpen Pescennius Niger a syriai legiok, valamint Clodius Albinus a britanniai legiok támogatásával indultak el a császári trónért folyó küzdelemben. Severus hadai élén bevonult Rómába, s a praetorianusok meghátrálása miatt könnyűszerrel megdöntötte Marcus Didius Iulianus hatalmát.

Első intézkedései Pertinax császár gyilkosainak megbüntetésére és a császári testőrség átszervezésére vonatkoztak. A praetorianus sereg átszervezése főként a megbízható pannoniai legiokból történt. Amíg seregével keleten vetélytársa Pescennius Niger ellen küzdött és a döntő győzelmet 194-ben Issos-nál megszerezte, addig hatalmát Clodius Albinussal megosztotta, átengedve számára néhány nyugati tartományt. Győzelme után azonban Albinus ellen fordult, s Lugdunum mellett 197-ben legyőzte másik vetélytársát is. Az egyeduralom elérését követően Rómában kivégeztetett 40 Albinushoz hű senatort.

Uralkodása

Septimius Severus afrikai lovagrendi családból származott, Marcus Aurelius alatt lett szenátor. Személyében tehát nem római, hanem a provinciális lakosságnak egy felszínesen romanizált rétegéből való ember került a trónra. Hadseregében az illír és a thrák elem dominált. Érthető bizalmatlansággal fogadta tehát a római arisztokrácia az ő uralomra kerülését.

Erős kézzel látott neki a megrendült császári hatalom megerősítésének. Ez elsősorban a hadsereg megszilárdítását jelentette. A légiók száma 30-ról 33-ra nőtt, zsoldjukat többször is felemelte. A katonáknak megengedte szolgálati idejük alatt a nősülést is, s megnyitotta előttük a lovagrendbe való felemelkedés lehetőségét. Septimius Severus ezzel elérte, hogy a hadsereg hűséges volt hozzá haláláig. Ugyanakkor azonban meglazult a fegyelem, a haderő katonai értéke csökkent, a katonaság a társadalom többi részétől elkülönült, zárt kiváltságos renddé vált és a saját érdekeit egyre követelőzőbb módszerekkel képviselte.

A második keleti, párthusok ellen irányuló hadjáratában 198-ban Seleucia és Ctesiphon városok elfoglalásával Mesopotamia tartomány a Római Birodalom részévé vált.

Rómába csak 203-ban tért vissza, s ekkor tiszteletére a Forumon háromnyílásos diadalívet emeltek, melynek domborművei többek között a parthusok feletti győzelmét, Ctesiphon elfoglalását ábrázolják. Ezenkívül 204-ben diadalívet emeltek Rómában tiszteletére a pénzváltók, bankárok is.

Septimius Severus ezen időszakban Rómában a Palatinuson fürdőket és parkot létesített, valamint 206-ban további közfürdő építésébe kezdett. A több mint 100 000 m² területen fekvő 1500 személy befogadására alkalmas közfürdőt, mely Caracalla termái néven ismeretes, utóda Caracalla avatta fel.

208-ban Britannia tartományba ment, s utolsó éveit e tartomány határainak védelmével töltötte. Eboracum városában halt meg 211. február 4-én.

Halála után a szenátus istennek nyilvánította. A hatalomban két fia, Caracalla és Geta követte, akik azonban anyjuk, Julia Domna törekvései ellenére egymás ellen fordultak. A Septimius Severus által megteremtett stabilitás hamarosan véget ért a birodalomban.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Septimius_Severus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r