Kr. e. 65. december 08-án született Quintus Horatius Flaccus a dél-itáliai Venusiában. Ma ezt a települést Venusa néven ismerjük. Horatius a római világ egyik legnagyobb költője volt. Alacsony társadalmi osztályból származott, hiszen az édesapja egy szabados felszabadított rabszolga volt.

Fiából mégis ünnepelt költő, és Augustus császár barátja lett. Sokat köszönhet az édesapjának, aki kitűnő nevelést adott szeretett fiának. Horatius egy ideig Athénban az akkori világ kulturális fővárosában is tanulhatott.

21 évesen, amikor is Görög honban időzött, Julius Caesar meggyilkolása után itt tartózkodott a köztársaságpártiak egy kis csoportja, amely félt az egyeduralomtól. Rövidesen polgárháború tört ki a két hangadó merénylő Marcus Junius Brutus, és Gaius Cassius, valamint a bosszúért kiáltó Octavianus és Caesar egykori pártfogoltja Marcus Antonius között.

Horatius, aki idealista is volt, lelkesedésből csatlakozott a köztársaságiak táborához. Alacsony termete ellenére, és mérhetetlen lelkesedése miatt rövidesen ki is nevezték tribunus militumnak, így társparancsnoka lett egy légiónak.

Ahogy az jól ismert a két római tábor kétszer csapott össze görög földön, Philippinél. Horatius vitézül állta a sarat az első ütközetben. A másodikban megverték Brutus seregét. A kezdő poéta eldobva pajzsát és menekülőre fogta a dolgot. Később ezt az epizódot elfelejthette, hiszen ezt írta: „Dulce et decorum est pro patria mori. Szép és magasztos halni ezért: Haza!” (Énekek harmadik könyve, 2. A rómaiakhoz, Illyés Gyula fordítása.)

Itáliába hazatérve csak a költői tehetsége volt, ezt azonban rövidesen jövedelmezően kamatoztatta. Az akkor már neves és híres költő Vergilius barátságába fogadta. Rövidesen bemutatta Maecenasnak, aki Octavianusnak a későbbi Augustus császárnak volt a politikai tanácsadója.

Maecenas nem csupán elkötelezett híve volt Horatius lírájának, ezért vidéki birtokot is vásárolt neki Tibur- a mai Tivoli- környékén. Itt alkotta meg számos nagyszerű művét, amelyből sugárzik az életöröm. „Misce stultitiam brevem / Dulce est desipere in loco.” „Múlékony mulatás űzze a gondot. Olykor bölcs a bolondozás.” Az énekek negyedik könyve, 12., A tavaszról, Vas István fordítása.

Nem sok idő múltával Maecenas bemutatta Augustus császárnak. Mindketten gyorsan feledték, hogy egykor ellenfelek voltak. A császár nagyra becsülte Horatius költészetét. Vergilius halála előtt a császárt tette meg a császárság poeta laureatusanak.

Horatius Kr. e. 8-ban, november 27-én hunyt el Rómában. Augustust nevezte meg örökösének. Igaza volt Horatiusnak, amikor azt írta: „Non omnis moriar”. (Nem halok meg egészen.) Igaza volt. Neve fennmaradt, és a mai napig gyönyörködünk a soraiban.

Forrás: http://patacsipilvax.hu/2010/12/08/horatius-a-kolto-es-katona/#.UqRGaXfaS1o.facebook