2013.11.15. 09:32
Etikai kicsengése, jelentése
Számos görög és latin szerző tett említést a műveiben a tetoválásról, mint egy büntetésről. Platon (Görögország) úgy gondolta, hogy az istenkáromlással vádolt személyeket tetoválni kellene testükre majd kiűzni őket a köztársaságból.
Suetonius, hires római történész elmeséli, hogy az elfajzott, degenerált és szadista római uralkodó, Caligula azon szórakozott, hogy gőgből megparancsolta udvara népének, hogy tetováltassák magukat. Egy másik történész szerint a görög uralkodó, Tephilius parancsával állt bosszút két szerzetesen (akik őt kritizálták), mely szerint homlokukra kell tetoválniuk 11 soros pentaméterben írott trágár, szatirikus verset. Vannak azonban kivételek is, amik a társadalmi hangzását illeti a tetoválásoknak.
A katonai tetoválás
Hadrianus császár római katonáinak voltak ilyen tetoválásaik. Nem túl ismert ez a tény, de mégis úgy tünik, hogy mindegyik légiósnak és a hadsereghez tartozóknak volt tetoválása. Ezt a tényt Lindsay Allanson-Jones – a régészeti múzeum igazgatónője és a római kultúra szakértője a Newcastel-i egyetem antik múzeumának körében – közölte a nyilvánossággal. Az ő bizonyitéka a római irótól: Vegetius-tól származik, kinek összegzése a katonasági tudományokról, a 4. század körűl irodott és mai napig érintetlen bizonyitéka a katonai gyakorlatoknak, szokásoknak. Vegetius leírta, hogy szerinte a fiatal római katonákat nem kellene tetoválásokkal megjelölni rögtön toborzásuk után. Szerinte előszőr aprólékos vizsgának kellett volna őket alávetni majd, ha ezen túl jutottak, és bizonyították, hogy érdemesek egy ilyen munkára, csak azután kaphatják meg a katonaság jeleit testükre. Mindezek ellenére, Vegetius nem mutatja meg, hogyan néztek ki ezek a jelek. A kutatók úgy gondolják, hogy valószínüleg a jel egy sas vagy bármilyen más jel lehetett, attól függően, hogy a katonák melyik hadseregbe tartoztak.
Lindsay-nek több konkrét bizonyitéka is van arra, hogy a katonák a kezükre tetováltattak. A legrégebbi ismert leirás a tintával való tetoválásról a 6. századból származik, a mű címe „Medicae artis principes”, melyet Aetus – római orvos – írt. Ő az, aki tanulmányozta a tetoválásokat és azonosította a tetoválási folyamatokat, annak módozatait, a tinta összetételét, sőt még a tetoválások eltávolítását is megfigyelte a római katonáknál. Aetis ezt irta a tetoválásokról: „ A jelek, bélyegek (lásd díszek) olyan elemek, melyeket az arcra vagy a test más részeire festettek. Ilyen jeleket láthatunk a katonák kezein is. Ezekhez a jelekhez olyan tintát használnak, amelyhez a következők szükségesek: akácfa, különösen a kérge - 453 g, korrodálódott bronz - 56g, 56g epe és tömény kénsav,vitriol - 28 g, jól összekavarva és átszitálva”. A korrodálódott bronzot ecettel összezúzzák és összekeverik a többi összetevővel, azért, hogy port kapjanak belőle. A port kétrésznyi vízbe és egy résznyi póréhagyma levébe áztatják, mindezt jól elkeverve. Ezután az orvos bemutatja a tetoválás módozatát. Aetis leírja, hogy a tetoválási felületet először a póréhagyma levével lemossák, mely jól ismert fertőtlenítő hatásáról. Majd a bőrre felrajzolják a modellt, amely alapján a bőrt egészen vérzésig szúrják. Ezek után a sebhelyre dörzsölik a tintát.
Díszek :
Jelek
A tetoválás latin megfelelője a stigma szó, az eredeti értelme a modern szótárakban van leírva. A stigma szó meghatározásai közé tartozik : egy szúrós, éles tárggyal ejtett seb, egy rabszolga vagy gyilkos bőrébe vésett megkülönbözető jel és a kegyvesztettség jele egyaránt.
A tetoválások eltávolítása
A szégyen összekapcsolása a tetoválásokkal, természetesen úgy Görögországban, mint a Római Birodalomban egyaránt az orvosoknak kedvezett, akik valódi üzletet fejlesztettek ki a tetoválások eltávolításával. Ugyancsak Aetis az, aki ebben az értelemben recepteket hagyott hátra a saját tapasztalatai alapján. A következőket írta: „Ha elakarjuk távolítani a tetoválásokat, akkor sok előkészületet kell tennünk. Létezik egy módszer, amely magába foglalja a citromot, a gipszet és a nátrium-karbonátot. Van azonban egy másik módszer is, amelyhez bors,virna (gyulladáscsökkentő, fototoxikus és görcsoldó hatású gyógynövény) és méz szükséges. Az alkalmazásához, először meg kell tisztítani a tetoválást kálium-nitráttal, majd tölgy gyantával kell bekenegetni és öt napig bekell kötni. A hatodik napon a tetoválást egy tűvel megszúrni, letörölni a vért egy szivaccsal és kevés sót szórni a szúrásokra. Ezután, egy időben kell az összes fennebb említetteket alkalmazni és bekötni egy kenderkötéssel. A kötést öt napig rajta kell hagyni, majd a hatodik napon kenőcsöt kenni rá egy toll segítségével. A tetoválások így 20 nap alatt eltűnnek sebhelyek és irritációk nélkül. Rengetek görög és római orvosnak volt más különleges receptje. Ilyen volt a galamb ürülékének ecettel való összekeverése és hosszú ideig borogatásként használása.
A történelem során a feledésbe merültek
Miközben a kereszténység a Római Birodalomban elterjedt, ezzel egy időben a szolgák és a gyilkosok tetoválása lassan a feledésbe merűlt. A római uralkodó, Constatin, aki a kereszténységet a Római Birodalom hivatalos vallásává avatta 325-ben Kr.u., azt parancsolta, hogy az elítélteknek gladiátorként kell harcolniuk vagy bányában kell dolgozniuk és ezért őket csak a lábukon vagy a kezükön lehet tetoválni, semmiképp sem az arcukon, hiszen az arcon levő tetoválások az isteni szépség képere voltak formálva, így azokat kerülniük kellene.
787 I.u. I. Adrianusz pápa betiltotta a tetoválás minden fajtáját, az őt követő pápák pedig folytatták a hagyományt. Ez az oka annak, hogy a tetoválás fogalma gyakorlatilag ismeretlen maradt a keresztény világban a XIX. századig.
Forrás: http://www.tetovalas-tortenete.com/tetovalasok-az-okori-gorogorszagban-es-a-romai-birodalomban/