|
Tiberis-sziget2013.07.29. 23:16
Tiberis szigete (Isola Tiberina) a mai Tevere, egykori Tiberis folyó szigete Róma belvárosában.
Az ősrómai monda szerint a Tarquiniusok gabonájából támadt, melyet a nép sem visszaadni, sem megtartani nem akart, s azért a folyóba szórt.
Történetileg Kr. e. 291-ben kezd az építkezések terén szerepelni, hiszen ekkor épül rajt a görög Asclepios temploma (Aedes Aesculapi), kinek szentélyéhez Epidauroszba a 293. évi pestis után hódoló követséget küldtek a rómaiak és szent képet kértek, ehelyett azonban egy kígyót kaptak, mely a hagyomány szerint erre a szigetre úszott.
Később az egész szigetet hajó alakjában travertinkővel körülfalazták. Árbocként pedig egy obeliszket helyeztek rá.
Marcellus színháza felé a Pons Fabricius (most Ponte Quatrocampi) létesült, a másik oldalon a Pons Cestius (Gratiani) kötötte össze a parttal a szigetet, melynek ókori helyrajzi neve azért is: inter duos pontes.
Később Aesculapius temploma körül sok római istenségnek szentélyt emeltek, nevezetesen: Faunusnak (Kr. e. 195.), Jupiternek és a vele kapcsolatos Veiovisnek (Kr. e. 194.), Tiberinusnak (a Tiberis folyó megszemélyesítése) és Semo Sancusnak (Deus Fidius).
A középkorban igen sűrűn lakott területe volt a városnak. Déli részén 1000-ben felépült San Bartalomeo temploma, előtte pedig felállították a Colonna Infame nevű szégyenoszlopot.
Tiberis szigetén épült Róma első kórháza, mely a mai napig működik az Irgalmas-rend kezelésében. Az irgalmas-rendiek gondozzák a San Giovanni Calabita templomot is, ami mellett nemcsak a kórház, hanem a rend generális kúriája is található. A rend régi hagyományként minden évben november 2-án napnyugta után körmetes szertartással, melynek neve Sacconi Rossi (a szerzetesek piros csuklyás öltözékéről) - emlékszik meg az itt elhunytakról, azokról, akik a Tiberisbe fulladtak. A szertartás menete a következő: a templomi misét követően, a körmenet elindul a szigeten a világító mécsesekkel szegélyezett úton, a plébános imája közepette egy fehér virágkoszorút dobnak a folyóba, ezután a templomba visszatérve lemennek a hátborzongató csontkamrás altemplomba, ahol egy piros ruhába öltöztetett fekvő csontváznál imákoznak, s imádsággal fejezik be a szertartást.
| |