A 3. századi római-perzsa konfliktus egyik ütközete során alkalmazott gáztámadás lehet a legkorábbi olyan eset, amelyről sikerült bebizonyítani, hogy már az ókorban is használtak vegyi fegyvereket. Kétezer évvel ezelőtt tizenkilenc római katona a szíriai Dura-Európosz városát készült volna megvédeni, de legnagyobb meglepetésükre nem a perzsák, hanem egy fekete füst állta útjukat. A katonák fegyvere hatástalannak bizonyult a láthatatlan ellenséggel szemben, a római harcosok szinte azonnal megfulladtak. Mellettük egy perzsa katona is szörnyet halt – valószínűleg ő volt az, aki a mérges gáz „csapját” megnyitotta.

A petrolkémiai tüzek használata gyakori volt a Közel-Keleten, mivel a hadviselő felek könnyedén jutottak gyúlékony naftához és kátrányhoz. A legkorábbi példa i.e. 189-ből származik, amikor a görögök csirketollakat égettek, s hozzá fújtatókat használtak, amellyel a rómaiak alagútját gázosították el – így könnyen elképzelhető, hogy Duránál is valami ilyen jellegű támadás történt.

Amint a perzsák észlelték a rómaiak közeledését, csapdát állítottak: tüzet gyújtottak a saját alagútjukban, majd ként és kátrányt irányítottak feléjük. Ez a rómaiak gyomrába már kénsavként került be, amitől azonnal meghaltak, de az ott maradt perzsa harcos is életét vesztette. Látva társaik vergődését, a várakozó rómaiak visszafordultak, s mire az alagút kitisztult, a perzsák könnyedén lerombolhatták az ellenfél által épített rejtett útvonalat.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/20130125_hatborzongato_regeszeti_felfedezesek?pIdx=4